MI AZ A COACHING? - 3/2. rész

HOGYAN DEFINIÁLJA A COACHINGOT A SZAKIRODALOM?

Tény, hogy bár számos szakmai írás született már a témában, a mai napig nincs egy egységes definíciója ennek a fejlesztési folyamatnak. Nézzünk néhány példát a meghatározásokra, melyek alapján rálátást kaphatunk a coaching esszenciájára:

• „A coaching célja az egyénben rejlő lehetőségek kibontakoztatása teljesítményének javítása által. Nem az illető tanítását jelenti, hanem a tanuláshoz való hozzásegítését.” (Whitmore, 2008, 19. o.)
  
• „A coaching az ügyféllel való partneri együttműködés, olyan gondolatébresztő és kreatív folyamat, amely arra inspirálja az ügyfelet, hogy a legtöbbet hozza ki önmagából személyes és szakmai szempontból is.

A coaching egyedi szolgáltatás, és elkülönül a terápiától, tanácsadástól, mentoringtól és a tréningtől egyaránt. Akik résztvevői lesznek egy coaching folyamatnak, megtapasztalhatják annak élményét, hogy:

1.               másképp látják majd személyes kihívásaikat és lehetőségeiket,

2.               megerősödik gondolkodásuk és döntéshozó képességük,

3.               fejlődik személyes hatékonyságuk,

4.               nő az önbizalmuk, és

5.               közelebb kerülnek munkájuk és élet-szerepük beteljesítéséhez.”
(ICF, https://www.coachingfederation.hu/mi-coaching/)

• „A coaching az eredményekről szól, a továbblépésről, a változásról, a tudatosabbá válásról magunk és mások tekintetében, és a felelősségvállalásról saját életünkért.” (Kelló, 2014, 34. o.)

• „A coachingkapcsolat azzal kezdődik, hogy a vezető dilemmával néz szembe, úgy érzi, elakadt. A vezetői coaching lényege, hogy segítse a vezetőt a kihívások leküzdésében, és abban, hogy a közben tanultakat a szervezet számára eredményekké alakíthassa át.” (O’Neill, 2008, 27. o.)

Szó szerinti fordításban a coach edzőt jelent, mely eredetileg a sportban használatos angol kifejezés volt. Az edző és a játékos együttműködési folyamata során (coaching) az edző kihozza a másik félből a maximális teljesítményt, de nem ő dolgozik helyette.

Az üzleti életben az 1980-as évek elején kezdték el a coaching kifejezést használni a teniszedzőként dolgozó W. Timothy Gallwey, The Inner Game of Tennis (Tenisz – A belső játszma) című könyvének megjelenése után.

Gallwey könyvének fő üzenete, hogy nem elég csupán a háló másik oldalán lévő versenytársra fókuszálni, hiszen a legnagyobb ellenfél a játékoson belül van. Az „inner” (belső) jelző a játékos lelkiállapotára utal, és minden olyan dologra, amit az elménk akadályként gördít elénk, gátolva ezzel csúcsteljesítményünk elérését. Éppen ezért egy jó edzőnek nemcsak a játékos fizikai teljesítményére, de mentális felkészülésére is koncentrálnia kell. (Kelló, 2014)