A válság, mint lehetőség

Erősen változó világban élünk. Pénzügyi válság, élelmezési válság, gazdasági válság, egészségügyi válság, energiaválság…

Kényszerűen alkalmazkodunk, változunk magunk is, hogy a megváltozott körülmények között önmagunk maradhassunk. Az elmúlt években az életet és egészséget veszélyeztető helyzetek önmagunk és szeretteink féltésével, aggodalommal töltötték meg a napokat, kötötték le az érzelmeket és gondolatokat. Az egzisztenciális félelem és létbizonytalanság, a politikai és gazdasági események a korábban tapasztalt (ál)biztonságot valósan megélt és végtelennek tűnő bizonytalansággá változtatta. A korábban megtapasztalt (ál) kontroll-érzés elveszett, vagy csak jelentős erőfeszítések árán tudott legalább az élet bizonyos pontjaiban megmaradni. Az élet, az egészség, a jövő alakulása mellett megjelent a szeparációs félelem, az elszigetelődés.

Az új helyzethez való idomulás, alkalmazkodás kinek könnyebben, gyorsabban, kinek nehezebben, lassabban ment. Ám mindannyian folyamatosan végigjárjuk a Kübler-Ross-féle változási folyamat szakaszait. Ha elég önreflektíven és tudatosan éljük életünket, akkor napjában többször is elindulunk a lelki hullámvasúton. Egyénenként eltérő tudatossággal, érzékenységgel, mélységgel és sebességgel, eltérő amplitúdóval történik meg vagy dolgozódik fel a változások meg- és átélése.

Mindez természetesen a stressz és a szorongás összes tünetével hat ki mindennapjainkra, minden életterületünkön. Ám ha az élet eseményeinek nem elszenvedői, túlélői vagyunk, hanem a változásokat tudatosítva keressük a legjobb cselekvési alternatívákat, akkor több esélyünk van a mentális egészség megőrzésére.

Mi a válság?

Az értelmező szótárak szerint a válság valakinek az életében, tevékenységében megjelenő olyan nehéz, súlyos helyzet, sorsdöntő esemény, mely rosszra, de akár jóra is fordulhat. Olyan sorsdöntő esemény, mely kihat a jövőre, hosszabb vagy rövidebb ideig befolyásolja az életet.

A gazdasági definíció szerint: „A tőkés gazdálkodásban a válság az az időszakosan visszatérő jelenség, amely általában a kapitalista gazdaság ellentmondásainak, különösen a megnövekedett termelés és a megcsappanó, fizetőképes kereslet közötti ellentmondásnak a következményeként a termelés hirtelen, rohamos csökkenésében, a termelők és a vállalkozók tömeges tönkremenetelében, a munkanélküliség nagyarányú megnövekedésében s a dolgozók általános elnyomorodásában nyilvánul meg.”[1]

Miért felejtjük el mindig azt, hogy a helyzet akár jó irányba is változhat? Honnan és miből ered az általános pesszimizmus? Hogyan feledhetjük el, hogy a dolgok jóra is fordulhatnak?

Válság = veszély és lehetőség

Az imént feltett kérdéseim egyáltalán nem költői kérdések. Ugyanis tény, hogy a magyar kultúrában, üzleti életben minden további nélkül elfogadjuk, hogy a válság negatív, a válság rossz irányba fordítja a jövőt, nehézséget okoz, melynek tehetetlenül ki vagyunk téve. A pszichológiai tanult tehetetlenség természetesen a kontroll-vesztést, a helyzetre való ráhatás hiányát okozza. A biztonságérzet helyett következik a bizonytalanság, a stressz és az önsajnálat. (Milyen szép érzelem is az önsajnálat – gondolhatnánk. Hiszen valaki legalább megért minket: leginkább önmagunk.) De mit is okoz az önsajnálat? Lebénít, megfagyaszt, elveszi a tevékenység lehetőségét és a felelősség erejét. Kitettségünk nő, tehetetlenné válunk, és elfogadjuk a válság fenyegető, negatív kihatásokkal bíró oldalát.

Vannak azonban olyan kultúrák, amelyekben eltér a válságról alkotott felfogás. A kiszolgáltatottság helyett a cselekvés és az átkeretezés kerül fókuszba.

Mint köztudott, a kínai nyelv írásjelekből áll. A képen a válság szó írásjelét látjuk, mely két jelből tevődik össze. Az első a veszély jele. Hiszen a válás sorsdöntő, nehéz helyzet, mely veszélyeket tartogat, kockázattal jár. A második jel viszont a lehetőség jele. Lehetőség arra, hogy gondolkozzunk, valamit változtassunk, másként tegyünk, aktívak legyünk, tanuljunk, előhívjuk a kreativitásunkat.

De mi is a lehetőség? A lehetőség sansz. Alkalom, potenciál. A lehetőség esély, kilátás és alternatíva is. A lehetőség nyitottság arra, hogy valami megtörténhet, létrejöhet, változhat. A lehetőség a válságban az a pozitívum, amit gyakran elfelejtünk. A lehetőség esély a változásra, a kreativitásra, a megújulásra – még a nehéz helyzetekben is.

A válságban tehát a kettősség az, amelyet hasznos meglátnunk. A veszély mellett ott szerepel a lehetőség is. A veszély felméréséhez józanság, élettapasztalat és racionalitás szükségeltetik. A lehetőség felismeréséhez, megragadásához pedig bátorságra, kreativitásra és erőre van szükség. Mindkettőhöz nagy segítséget nyújt az érzelmi tudatosság.

Mire jó a tudatosság válsághelyzetben? Vagy veszély + lehetőség helyzetben?

Elsősorban beszéljünk az érzelmi tudatosságról, hiszen válsághelyzetben, krízisben, nehézség esetén az érzelmeink veszik át az irányítást. A „nem hiszem el” kételkedése, az „ilyen nincs, ezt hogy gondolták” dühe, csalódottsága, a „ki miatt is történt, ki a felelős” vádaskodása, hibáztatása, felelősség kihelyezése mind egytől egyig magas (negatív) érzelmi amplitúdón mozog. A magas (negatív) érzelmi bevonódás pedig együtt jár az alacsony hatékonysággal – azaz az érzelmek magas szintje, főként a negatív érzelmeké, elviszik az energiát a cselekvéstől, ezáltal az elérhető eredményektől is.

A változások feldolgozásakor azonban van egy fázis, melyet a kétségbeesés gödrének nevezünk. Ebben a szakaszban a beletörődés, a kilátástalanság és az önsajnálat veszi át az uralmat az érzelmek skáláján. Ebben az érzelmileg mélyponti állapotban a cselekvést szintén gátolja saját érzelmi állapotunk. Lefagyunk, megdermedünk: felkelni sincs erőnk, nem hogy dolgozni, gondolkozni vagy kreatívan alkotni… A passzivitás időszaka a változásban veszélyes, ugyanis ha túl sokáig tart, akár kezdődő mentális betegséggé is válhat, kialakulhat a depresszió. Ebből kilábalni a veszteség elfogadásával, annak feldolgozásával és a helyzet elfogadásával lehet. Csak ezt követően indulhat el a továbblépés szakasza, amikor felfedezzük, hogy miként lehet érvényesülni, életben maradni, sikeresnek lenni, alkotni stb. a megváltozott körülmények között.

A változás, s így a válság is, érzelmi hullámvasút, belső lelki munka.

Ha azonban érzelmileg kellőképp tudatosak vagyunk, akkor azonnal – vagy legalábbis rövid időn belül – fel tudjuk fedezni ezeket az érzelmeket. Felismerjük, azonosítjuk, és a megnevezésükkel meg is szelídítjük őket. Kimondjuk bátran, hogy: „Ez egy nehéz helyzet. Ebben a válsághelyzetben most félek. Dühös vagyok, hogy éppen ez történt. Elkeseredtem. Megijedtem a történtektől. Csalódtam. Kétségbe vagyok esve. Ez nagy veszteség. Nem tudok továbblépni, lefagytam.” A kimondott, megfogalmazott érzelmek és okok segítenek átlendülni a felfokozott vagy a passzív negatív érzelmeken is. A Kübler-Ross változási görbén gyorsabban túljutunk az ellenállás és a veszteség fázisán is, amikor el tud kezdődni a lehetőségek keresése.

Az érzelmi tudatosság tehát válsághelyzetben – nehézség, változás, sorsdöntő pillanatban – támogat minket az érzelmek felismerésében, kihangosításában és feldolgozásában.

Az érzelmileg tudatos ember az elfogadással gyorsabban át tud lendülni a valós és hasznos, „cselekvő állapotba”. Abba az állapotba, ahol a lehetőségé lesz a főszerep.

A lehetőség keresése

Már a kifejezés is pozitív. A nehéz helyzetből a lehetséges jó irányába mutat. Passzivitás helyett aktív, negatív érzelmek helyett pozitív érzelmek jellemzik. Hiszen tudod, mert ebben a lelki állapotban a józan racionalitáshoz hozzá lehet férni: a világ változik.

Teszed a dolgod. Szükség van rád. Vezető vagy, példát mutatsz. Vállalkozol. Felelős vagy a munkatársaidért, az ügyfeleidért, a családodért. Példát mutatsz a gyermekeidnek, példát adsz az ügyfeleknek, a munkatársaknak. S azért, hogy a változó világban is önmagad maradhass, változol magad is. Képzed magad, tanulsz. Új készségeket sajátítasz el. Fejleszted önmagad szakmailag, technológiailag. Jót cselekszel, adsz.
Felteszed a kérdést: min kell változtatnom? Mit csináljak másként? Gátol-e valami abban, hogy fejlődjek? Ha igen, mi a gát? Hogyan tudom legyőzni, hogy mégis fejlődhessek?

Ahogyan Mahatma Gandhi fogalmazott egyértelműen utat mutat: „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.“ Azaz a változásokat alakítani, alkotni és nem pedig túlélni, nem elviselni az emberi élet lényege.

Ám hogyan keresi egy vállalkozó, egy vezető a válsághelyzetre a megoldásokat? Miként generálja önmaga jövőjét a nélkül, hogy reagálnia kelljen a változásokra, de inkább ő maga készüljön fel a változásra és aktívan alakítsa a jövőt?

A fő kérdés, melyet fel kell tenni önmagunknak, a következő: Hogyan tudom emelni a vállalkozásom fejlődését jövőérték-teremtéssel?

Hasznos, ha ránézünk a vállalkozásunkra, csapatunkra váró jövőre is: Mi a legrosszabb, ami történhet velünk ebben az esetben? No és mi a legjobb?

E kérdés megválaszolásával már a lehetőségek területén mozgunk. A kérdésben szerepel néhány kulcsszó: a jövő, az érték, az értékteremtés, a vállalkozás, az emelés, no és a hogyan? kérdőszó.

A lehetőségek feltárásakor legegyszerűbb, ha teljesen mértékben szabadjára engedjük a fantáziánkat. A klasszikus ötletroham (brain storming) mellett léteznek olyan kreatív módszerek, melyet új tudományok, mint a design thinking alkalmaz. Az ötletek generálása során a valóságtól való elszakadás, a bejárt utak gondolatban történő elhagyása, a kreatív elme aktivizálása és csapatban dolgozva akár az egymás gondolatai általi inspirációk is feltárják a lehetőségeket.

A lehetőségek szcenáriói épp e kreatív gondolatok kikristályosodott eredményei. A fontos, hogy ne elégedjünk meg egy lehetőséggel. Azt szoktam javasolni, sőt tenni is, hogy legalább három, de inkább négy szcenárió legyen minden egyes helyzet megoldására a tarsolyunkban. Négy különböző lehetőség, mely abban segít, hogy változás, sikertelenség, nem várt fordulat esetében is tudjunk tovább haladni – hiszen felkészültünk rá. A szcenáriók olyanok, mint egy jó térkép. „Elindulok, s ha ez történik, akkor erre megyek, ha az történik, akkor arra…” Útelágazások, kerülőutak, hidak – s mindegyik a célhoz visz, mindegyik egy lehetőség.

Az alkotófolyamat végére aztán a „vad ötletek” megszelídülnek, és megvalósítható lehetőségekké válnak. Ahhoz, hogy ezeket meg tudjuk valósítani, hogy a szcenárió-térképen elég magabiztosan tudjunk haladni, jövőálló kompetenciákra van szükségünk.

A jövőálló kompetenciák

Nem kérdés, hogy önmagunk fejlesztésében első helyen kell szerepelniük azon készségeknek, melyek a jövő kihívásaihoz való alkalmazkodást, a változásra való felkészülést támogatják. Hogy melyek ezek a kompetenciák?

·       Reziliencia

A reziliencia nem más, mint rugalmas ellenállóképesség. Ahhoz van rájuk szükség, hogy bármely helyzetben megtaláljuk az erősségeinket és a fejlődés, továbbhaladás irányához szükséges erőforrásokat.

·       Rugalmasság

A rugalmasság, flexibilitás fizikai fogalom, az anyagnak az a tulajdonsága, mely lehetővé teszi, hogy bizonyos mértékig alakuljon a nélkül, hogy rideg, merev és törékeny lenne. A saját rugalmasságunk annak megengedése, hogy az előzetes tervekhez, elképzelésekhez képest a dolgok másképp alakulnak. A rugalmasság nem jelent teljes irányváltást, csak megengedi, hogy egy ideig a körülményekhez alkalmazkodva létezzünk.

·       Ambigutiás-tolerancia

Minden éremnek két oldala van, mondja a közmondás. Ezt hívják tudományosan ambiguitásnak, azaz a dolgok kétértelműségének.
Ahogy a jin és jang alkotta egész is jelzi: minden rosszban van valami jó, és minden jó tartogat számunkra kevésbé kedvező vagy tetsző dolgot is. A sötétség nélkül nincs világos, a hideg nélkül nem lehet meghatározni a meleg fogalmát… Ha a világ e rendjét el tudjuk fogadni, könnyebbé válik az új helyzetek értékelése: az előnyök és hátrányok meglátása, a jó felfedezése.

·       Racionalitás és tudatosság

A cikk elején az érzelmi tudatosságról írtam. A racionalistás éppen az érzelemmentes hozzáállást jelenti. Amikor az érzelmeket tudatosítjuk, akkor – tudatosan, és megkérve őket, hogy maradjanak ott egy kis ideig – fel kell őket tenni az agyunk egy kis polcára. Azért, hogy a tényeket egy pro és kontra listába tudjuk összegyűjteni. Az értelemhez utána engedjük „lejönni a polcról” az érzelmeket is, majd a kettőt együtt hasznos értelmezni. Bárhogy is gondoljuk, az érzelmek és az intuíció szava jóval nagyobb súlyt nyom a latba.

·       Problémamegoldás

A problémamegoldás igen komplex készség. Pszichológiai megközelítésben problémának nevezünk minden olyan kérdést, feladatot, amelyre a választ, a megoldást nem tudjuk azonnal, pontosan megtalálni. E meghatározásból következik a probléma relatív és szubjektív jellege, hiszen a kérdés, feladat az egyik ember számára probléma lehet, míg a másik számára nem az. A problémahelyzet a problémamegoldó személy gondolkodásmenete jellegzetes fázisokat és fáziskapcsolatokat mutat, függetlenül az eredményességtől. A fázisok összekapcsolódnak: a megismerési (értelmi) és érzelmi fázisok egymással bonyolult összefüggésbe kerülnek. Az egyes gondolkodási lépések olyan láncolatát, amely a problémától törés nélkül elvezet a megoldásig, logikai gondolatmenetnek nevezzük. Ez mentes az egyén szubjektivitásától (lásd az előző pontban a racionalitást), a különböző tévedésektől, tévutaktól. A pszichológiai megközelítés pedig magában foglalja a tévedéseket, az egyén bizonytalanságát, érzelmeit, az őt befolyásoló minden külső és belső tényezőt. A kétféle megközelítés magában rejti azt az azonosságot is, hogy a problémák egyéni megoldási eljárása mindig tartalmazza a logikai gondolatmenetet is, ha a megoldás sikeres, gondolkodási tevékenységet indít el.

·       Kreativitás

Bal agyféltekés világban élünk. Listák, tervek, tények, adatok, utasítások, szabályok. A jobb agyfélteke rendkívüli dolgokra tesz képessé: humor, zene, fantázia, kreativitás, képekben gondolkodás, érzelmek megélése. A kreativitás pedig az alkotókészség, a személyiség gondolati és cselekvési képességeinek összerendezettsége, mely lehetővé teszi valami új megteremtését, azaz az alkotást. Minden ember elképzel, gondolkodik, kitalál, kombinál és megvalósít. Minden ember kíváncsi és érdeklődik valami iránt. De az alkotás előfeltétele az önbizalom, a magabiztosság, az önkifejezés szándéka. Minél nagyobb a meglevő korlátok elleni lázadás, minél magasabb szintű a nonkonformitás, minél nagyobb a környezet megváltoztatására vonatkozó szándék és a konstruktív megoldásokra való törekvés, annál magasabb a kreativitás szintje.
A kreatív gondolkodást a következők segítik:

A könnyedség (fluency) lényege, hogy mennyire vagyunk szellemi tevékenységeink során gyorsak, könnyedek. Milyen gyorsan és mennyiségben tudjuk feldolgozni és aktivizálni a rendelkezésünkre álló információkat, tudást, s milyen folyékonyan és könnyedén tudjuk kifejezni gondolatainkat, asszociációinkat, élményeinket, tapasztalatainkat.

A hajlékonyság, rugalmasság (flexibility) fontos kreatív tulajdonság. Hányféle módon tudunk megközelíteni egy problémát? Mennyire vagyunk képesek spontán alkalmazkodni vagy adaptálni szellemi teljesítményünket a változó igényekhez képest? Mennyire mozgékony az elménk s mennyire játékos?

Az eredetiség (originality) a nem mindennapi és a ritka, váratlan, találó, újszerű, szokatlan gondolatok és szellemiség jelzője. E tulajdonságnál érzékelhető jól az intelligencia és a kreativitás közti különbség. Hiszen az intelligencia a tudott ismeretek alkalmazása továbbfejlesztés nélkül. A kreativitás a tudott ismereteken túl újat hoz létre, eredeti megközelítést alkot.

Az újrafogalmazás (redefinition) a meglevő szellemi tudás, struktúra újraértelmezése. Az újszerű megközelítés, felülvizsgálat, átértékelés, átalakítás és átszervezés jellemző rá.

A problémaérzékenység, szenzitivás (sensibility) az akár rejtett gondok, ellentétek, ellentmondó érzelmek feltárását és meglátását jelenti. Az észlelésen, megértésen túl megszületik a megoldás igénye valamint a megoldással járó következmények vállalása is.

A kidolgozás (ellaboráció) a teljesség és komplexitás igénye. Az ötletek megvalósítása nélkül a kreativitás csupán szellemi síkon marad meg, nem válik alkotássá. Az alkotás folyamata gyakran hosszú, fárasztó és kitartó munkát igényel.

·       Pozitív szemlélet és átkeretezés

A jövőt álló kompetenciák közül a pozitív affektivitás jelenti az egyik fő erőforrást. Ez természetesen nem a rózsaszínű szemüveget jelenti, hanem energiával telt erőforrásokkal szolgálnak. Az önmagunkról alkotott kép, önismeretünk és a mindennapi szokásaink összefüggnek. Ha egyiket megváltoztatjuk, változni fog a másik is.
Az átkeretezés során arra törekszünk, hogy egy adott helyzet fő jellemzője mellett rátaláljunk a kevésbé látszódó, de a valóságban nagyon is jelen levő tulajdonságra. Jing és jang. Minden rosszban van valami jó, csak néha keresni kell. A keresés bátorsága és a tudatos megtalálás együttese alapvető jövőálló kompetencia

Záró kérdések

Végül álljon itt néhány self-coaching kérdés, melyekre választ adva elindulhatunk a válság = veszély + lehetőség filozófia irányában. Még jobb, ha a kérdésekre adott válaszokat leírjuk – hiszen rendszeres olvasóim tudják, mennyire hiszek a kézírás erejében… Következzenek a kérdések, a megválaszolásukhoz jó munkát kívánok.

·       Jelenleg mi az a válsághelyzet, mely a vállalkozásomat (vezetőként csapatomat) fenyegeti?

·       Mi vagy ki okozza ezt a fenyegetést?

·       Van ráhatásom, hogy elhárítsam, megszüntessem a fenyegető erőt?

·       Ha van ráhatásom, mi hátráltat benne, hogy elsöpörjem?

·       Ha nincs ráhatásom, milyen érzelmeket kelt bennem? Ezek az érzelmek a következők:…

·       Hol akarom látni a vállalkozásom (csapatom) jövőjét egy év múlva? és öt év múlva?

·       Mi a legrosszabb, ami történhet velem, ha nem változtatok? És a legjobb?

·       Mi a legrosszabb, ami történhet velem, ha változtatok? És a legjobb?

·       Milyen fejlesztési lehetőségeim vannak?

·       Melyik a három racionálisan és érzelmileg is elfogadható irányváltási, fejlődési lehetőség?

·       Milyen piacbővítési lehetőségek állnak előttem?

·       Milyen bevételnövelési lehetőségeim vannak?

·       Milyen költségcsökkentési lehetőségeim vannak?

·       Milyen értéket tudok és akarok teremteni a jövőben?

·       Mit kell másképp tennem? Hogyan?

·       Ki vagy mi gátol engem?

·       Ki tud ebben támogatni?

·       Miben kell személyesen fejlődnöm? Mit kell megtanulnom? Milyen tudást kel átadnom?

·       Miből tudom, hogy szükség van rám? Hogyan mutatok példát?

·       Mik a lehetőségeim? Megtaláltam a négy szcenáriót?

·       Mit kell tennem?

·       Miben kell ehhez fejlődnöm?

A kérdések sorrendje nyilvánvalóan egyéni, nyugodtan és szabadon változtatható. Jó munkát kívánok!