Tűri Béla

Elképesztő energiákat pazarolunk, vagy inkább áldozunk arra, hogy megfeleljünk valaminek, valakinek, miközben egyre-másra kerülünk ellentmondásba önmagunkkal, az értékrendünkkel, a személyiségünkkel. Ez a folyamat kikezdi, koptatja önbecsülésünket, szétzilálja válogatás nélkül a társas és párkapcsolatainkat. Úgy érezzük, kényszerpályán mozgunk, amiről nincs letérés… nincs, hiszen pörög a „mókuskerék”, béklyóba zárnak az elvárások, kiéget a megfelelni vágyás sikertelensége.
Én úgy gondolom, igenis van megállás ebben a lejtmenetben. Ehhez azonban először is kell a jelenem „felismerése”, még inkább a „beismerés” és az elfogadás sokszor nagyon nehéz időszaka.
A változáshoz, a változtatáshoz, az eltökéltség mellett elengedhetetlen mindenekelőtt a „megismerés”, egy új tudás megszerzése. Képessé kell válnunk az „Újra”.
Egy „más gondolkodás” elsajátítása, önmagamról, a környezetemről, ami utat nyit annak megértéséhez, hogy hogyan működök Én, és hogyan működnek Mások.
„Annyira különbözően, mégis végtelenül egyformán.”