Veronika Varga

Bemutatkozás:

Nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnéd? Túl nagy az ellenszél? „Mindig van valami”? Úgy érzed, hogy már mindent megpróbáltál? Még nem! Kell egy hely... és valaki, aki segít abban, hogy kibontakoztasd és meg is tudd valósítani a saját megoldásaidat az életed különböző helyzeteiben! Varga Veronika vagyok, life és business coach, tréner, pedagógus. A makezdodik.hu oldalt azért hoztam létre, hogy támogathassalak Téged és másokat abban, hogy megoldjanak fogós helyzeteket, rendezzenek fontos kapcsolatokat, elérjék azokat a dolgokat, amikre igazán vágynak! A „Ma kezdődik életed hátralevő része” („Today is the first day of the rest of your life.” ) mottóval arra szeretnélek inspirálni, hogy soha ne add fel, hogy „boldoggá tedd” magad és másokat, azaz elérj egy olyan állapotot az életben, ami számodra elég örömet/megnyugvást/neked mi fontos?/ ad. Vagy legalábbis a lehető legközelebb kerülj ehhez! Az ELTÉ-n végeztem, ahol megszereztem a tanári diplomát is, ezért a tréneri és coaching szakmát nem a levegőbe, hanem biztos pedagógiai, pszichológiai alapokra építem. Ezt követően több mint tíz évet töltöttem a felnőttképzésben. Tanárként döbbentettel tapasztaltam lényegében ugyanazt, amit diákként is megéltem: milyen töménytelen mennyiségű adat bemagoltatására pazarolja éveinket a magyar felsőoktatás, miközben az ember boldogságához, sikerességéhez legfontosabb tudásra, kompetenciákra semmilyen gondot nem fordít! Úgy mint pszichológiai ismeretek, személyiségtípusok,önismeret (erősségek, gyengeségek, határok, miben vagyok jó, miben kevésbé, mivel tudok kompenzálni, mik az értékeim, mit tudok elfogadni, és mit nem, stb., stb.) , érzelmi intelligencia, társas intelligencia, hatékony viselkedési és kommunikációs modellek, konfliktuskezelési technikák, asszertivitás... (hogy a gyereknevelést már ne is említsem). A mezopotámiai civilizációtól kezdve, a párhuzamos kapcsoláson át a kovalens kötésig mindent megtanítanak nekünk, csak azt nem, hogy hogyan viszonyuljunk jól önmagunkhoz és másokhoz, hogyan hozzunk a magunk számára optimális döntéseket a karrier- és a párválasztásban, hogyan képviseljük érdekeinket, hogyan viselkedjünk és kommunikáljunk egyenesen, hatékonyan, kezeljünk konfliktusokat... Tehát „csak” pont azokról a dolgokról nem esik egyetlen szó sem, amikre MINDANNYIUNKNAK a LEGNAGYOBB szüksége van! Mintha csak nagyobb esélye lenne annak, hogy atomfizikus, vagy mikrobiológus lesz az ember, mint annak, hogy élete során munkát és párt fog választani, a magánélet és a karrier között az egyensúlyt próbálja megtartani, születik gyereke, akit fel kell nevelnie valahogy, képesnek kell lennie hatékonyan kommunikálnia másokkal, és lesznek nehézségei, konfliktusai, amiket meg kell oldania valamilyen módon! Távolodva a pedagógusmilliőtől megmerültem a munka világának más bugyraiban is (újságírás, riporterkedés, multinacionális cégek), nem maradtam burokban! Emiatt átfogó képem van arról, hogy az oktatási rendszer hiányosságai miképp jelentkeznek a munka világában és az emberek későbbi életfázisaiban, pl. önismereti hiányosságokból fakadó téves partner-, vagy karrierválasztás, karriermódosítás szükségessége, hatékonytalan kommunikációs stratégiák, tekintélyelvű vezetés, gyenge proaktivitás, destruktív kritikaadás, alacsony szintű konfliktuskezelési, együttműködési képességek, a teljes lista nagyon hosszú lenne... Szemtanúja voltam, hogy gyakran milyen kevéssé professzionális viselkedés zajlik a színfalak mögött a munkahelyeken: civilizált együttműködés, kétoldalú párbeszéd, konfliktuskezelés helyett sok esetben kisiskolásokat megszégyenítő klikkesedés, besértődés, bosszúállósdi, kibeszélés, stb... A felettesek gyakran feljogosítva érzik magukat, hogy „alattasaikként” kezeljék, és a partneri, együttműködő viselkedés minimumát se tanusítsák azokkal szemben, akik függnek a jóindulatuktól. Általában a „visszajelzés” értelmezése = negatív kritika = a másik padlóra mosása. Mintha minél jobban aláznának valakit, az annál fejlesztőbb lenne! A jó hír az, hogy az önismeret, az emocionális és szociális intelligencia jól fejleszthető felnőtt korban is. Trénerként és coachként szeretnék átadni a fenti témakörökből olyan hiánypótló ismereteket, amik mind a magánéletben, mint a munka világában kulcsfontosságúak a sikerességhez, hatékonysághoz, a harmónikus együttműködéshez! Fektess be a legértékesebb erőforrásodba: önmagadba, személyiségedbe, ami „elkísér” majd életed végéig, és a munkától kezdve az életed minden területén meghatározza, hogy mennyire leszel elégedett és eredményes! A coach- és később a trénerképzés során, megismerkedve többek között konfliktuskezelési technikákkal, az asszertív és erőszakmentes kommunikációval, egyre-másra értek a „ha ezt tudtam volna 10 évvel ezelőtt” élmények. Hogy csak egyetlen példát mondjak: valószínűleg sokkal előbb léptem volna olyan helyzetekben, amikor hosszú évekig jól működő, fontos kapcsolataimban zavaró tényezők kezdtek mutatkozni. Azóta magamra nézve felismertem, hogy akkor tudok igazán